Mint mikor a vonat ablakán kihajolva

A tájat látom

Vörösek lesznek szemeim, de egy cseppet sem bánom

Mint mikor elnézem a srácokat

Ahogy fociznak a téren

Eszembe jutnak az emlékeim, hogy mit csináltam régen

Mint mikor egy betegségből felgyógyulva

Az egészséget érzem

Vagy mikor egy vágást nézek magamon, ahogy csordogál a vérem

Mint mikor egy hosszú séta után

Fáradt leszek

Jól esik a pihenés, ha éhes vagyok, eszek

Mint mikor megbántanak azután

Bocsánatot kérnek

Vagy másoknak falazva hazugságon érnek

Mint mikor kapsz egy fényképet

A falra felteszed

Kapsz ajándékba egy nyakláncot, azt is felveszed

Mint mikor olvasol egy régi könyvet

S beleéled magad

Annyira teccik, nem bírod letenni, a hév el ragad

Mint mikor nézegetsz egy rajzot

Amit te csináltál

Valaki olyanról, akit a szivedbe zártál!

Mint mikor buszozol 2 órát

Akár 5 percért

Utána úgy érzed, ez ennyit megért

Mint mikor szakadó esőben

Vidáman lépkedsz

Mert tudod, hogy a végén úgyis várnak téged.

Mint mikor egy pici fehér kezecskét

A magadéhoz méred

Akkora a különbség, hogy viccesnek érzed

Mint mikor megtanulsz egy verset

Csupán mert tettszik

Vagy ahogy elnézel valakit, amint éppen fekszik

Mint mikor nedves lesz az ujjad

Egy könnyes szemtől

Vagy egy szép életet sajnálsz, amint éppen ledől

Mint mikor úgy érzed azt

Megtisztelő az érzés

Hogy valaki megmutatja neked a gyengeségét

Mint mikor tudod azt, hogy valakire

Számíthatsz a bajban

Vagy mikor egy vallomást fülbe sutogsz halkan

Mint mikor bisztonságban érzed magad

Ha valaki megérint

AKKOR majd úgy fogod érezni, hogy érdemes volt élni